Ítélkezés és minősítés az egyik legpusztítóbb fegyver, melyet magunk ellen fordíthatunk

A másokkal szembeni ítélkezés és minősítés által attól a lehetőségtől fosztjuk meg magunkat, hogy felismerjük és ezáltal tanuljunk, fejlődjünk a világunkban megnyilvánuló helyzetekből, és az ezekben a szituációkban számunkra tükröt mutató emberektől! Természetesen minden helyzet más és más, és az ítélkezésnek is vannak különböző fokozatai:
1. Amikor pletyka szinten beszélsz valakiről ítélkezéssel, esetleg még fel is teszed a kérdést: “Nem értem, hogy lehet valaki ilyen/vagy, hogy tehet ilyet….???”
Ezt mindenképpen érdemes elkerülni, mert amire “kíváncsi” vagy, azt megtapasztalod, pontosan azért, mert nem tudhatod az az ember milyen körülmények, bevállalások következményeképpen vált olyanná vagy cselekedett úgy ahogy! Ezáltal Te, aki ily módon ítélkezel tudat alatt máris bevállalhatsz egy olyan tanítást, hogy “együttérzést” gyakorolsz!
2. Az ítélkezés másik formája lehet, amikor valakivel szemben sokkal erőteljesebben ítélkezel, itt már érezhetsz dühöt, haragot, elutasítást, melyekhez gyakran tehetetlenség vagy akár irigység is párosulhat. Ebben az esetben már intenzívebb lehet a felsőbbrendűségi érzés, és esetleg azon erőddel, hatalmaddal való visszaélés, ami révén feljogosítva érzed magad arra, hogy egy másik embertársaddal kapcsolatosan így nyilvánulj meg.
Ebben az esetben valaki tükröt tart Neked és attól függően, hogy az adott szituációban mit élsz meg, esetleg mit ítélsz el, tudod felismerni, tudatosítani, mi az, amit tanulsz ezáltal! Itt még nyitott lehetsz a fejlődésre, a változásra, ha kellőképpen őszinte vagy magadhoz és felvállalod, hogy az ítélkezésed alapja a felelősségáthárítás volt az adott személyre!
3. Az utolsó eset, talán a legveszélyesebb, amely Önmagad erőteljes blokkolásáról, szabotálásáról szól, amikor is a fegyver, amelyet másoknak szegezel, visszájára sül el, másokon és magadon is mély sebeket ejtve. Ez az az eset, amikor olyan szinten ítélkezünk mások felett és minősítjük őket, mintha olyan erővel vagy hatalommal lennénk felvértezve, amely feljogosítana arra, hogy jogunk van mások felett bíráskodni, ítélkezni, mintha az az ember kevesebb lenne nálunk. Ebben az esetben az önértékelés teljesen eltorzul, hiszen nem látjuk magunkat, teljes tagadás van azzal kapcsolatosan, hogy meglássuk a külvilág és az adott ember által felénk mutatott képet, hogy felvállaljuk saját felelősségünket! Ilyenkor erős késztetést érzünk, hogy mást megváltoztassunk, vagy éppen a másik változásától teszük függővé saját hozzáállásunkat a helyzethez. Ez a hozzáállás a legerőteljesebb önszabotálás, hiszen amîg nem látjuk meg saját felelősségünket, és azt, hogy minden, amit a világunkban teremtettünk csakis múltbéli döntéseink eredménye, melyért csakis mi lehetünk felelősek, addig nincs változás, addig nincs fejlődés, csak beleragadás egy régi korlátozó mintába! Az önszabotázs ezen formája egyfajta önbüntetés, hiszen nemcsak másoktól tart távol, de saját magunktól is! Ezért ebben az esetben gyakori lehet az önsajnálat megélése! Az önsajnálat által egyrészt benne tudunk ragadni az “áldozat” szerepben, másrészt együttérzést gyakorolhatunk Önmagunkkal! (Ezt a témát egy másik posztban bővebben kifejtem!)
Összességében tehát – visszatérve az ítélkezésre,- ahhoz, hogy elengedést és békét érezzünk egy helyzet vagy egy személy iránt, őszintének kell lennünk Önmagunkhoz! Meglátni mi az, amit tanulhatok ebből, mit tükröz nekem ez a helyzet, mit kell felismernem, megváltoztatnom magamban, a hozzáállásomban? Mi az, amit elítélek? Higgyétek el nekem, amit elítélünk másban, az bennünk is megvan, lehet nem most ebben az életünkben, de valamely előző életünkben tuti! Ilyenkor a Múltad ezen része vár megbocsátásra, befogadásra! 

Az őszinteség és a felismerés után már gyerekjáték a megbocsátás és elfogadás, melyek révén pedig megszülethet az elengedés és a változás! 

Kivéve, ha valaki az igazságosztó szerepét szeretné felvállalni, de erről majd egy következő postban írok Nektek!

Önsajnálat – Amikor nem látjuk a fától az erdőt…

Az Önsajnálat, mondhatnánk az egyik legmakacsabb eszköz az önszabotázsra, amellyel megakadályozhatjuk jelen Életünkhöz való sikeres kapcsolódásunkat, rendkívül egyszerű a működése, mindazonáltal szeretném elkerülni, hogy leegyszerűsítsem!
Mikor beszélünk Önsajnálatról?
Önsajnálatnak nemcsak azt nevezzük, amikor valaki sajnáltatja magát mások előtt, de Önsajnálat az is, amikor egy általában visszatérő vagy hosszú ideje fennálló helyzetben tehetetlenséget, kilátástalanságot, esetlegesen erőtlenséget élünk meg, mely “áldozat” szerephez egy Önmagunk felé kinyilvánított Önsajnálat párosul. Ez utóbbi alatt azt értem, például, amikor befelé fordulunk, vagy Önmagunkkal vagyunk, és jön egy érzés, hogy milyen rossz, nekem vagy még mindig nem sikerült valamit elérnem, megvalósítanom és ez a kudarc érzés egyfajta sajnálatba fordul. De miért is tud újra és újra visszatérni, vagy mi az oka, hogy akár hetekig, hónapokig vagy évekig képesek vagyunk belesüppedni?!
Mit adhat számunkra az Önsajnálat?
1. Az Önsajnálat elsődlegesen az Együttérzés gyakorlása Önmagunkkal! Ennek értelmében, az Önsajnálat megélése során alkalmunk nyílik egy olyan mély együttérzésre, amely lehetőséget nyújt az érzéseinkhez való kapcsolódásra, hogy érezd magad, érezd, hogy bármi is történik vagy épp nem történik a legfontosabb az:
“Én vagyok” érzése, amely megtanít Téged Önmagad feltétel nélküli szeretetére, elfogadására és arra, hogy minden innen indul, Te vagy Életed mozgatórugója, és csakis rajtad áll mi az, amit megengedsz Magadnak, és mi az, aminek ellenállsz!
2. Ezt a gondolatmenetet folytatva az Önsajnálat egyfajta eszköz lehet a felelősség áthárításra. Ezt akkor tudod meglátni, ha tényleg nagyon Őszinte vagy Magadhoz!
Hiszen minden hárítás, kifogás alapja, hogy ellenállunk az igazság, a valóság, Önmagunk tisztánlátásának és elfogadásának!
Ez a hétköznapokban úgy néz ki, hogy egy adott személy, aki áldozatnak érzi magát, azt éli meg, mintha minden fájdalmának és kudarcának oka egy másik ember lenne, aki a szemében, egy “tettest” képvisel. Ilyenkor attól függően, hogy mennyire ragaszkodunk ehhez a bevállaláshoz (áldozat szerephez), tanuláshoz, tudunk felülkerekedni Önmagunkon és egy a múltban hozott vezekléssel kapcsolatos döntésünkön. Mire is gondolok?
Amikor minden erőnkkel azon vagyunk, hogy “bebizonyítsuk”, hogy a másik a hibás, én pedig csak egy szerencsétlen “áldozat” vagyok, aki semmiről sem tehet, “én nem ezt érdemlem”, stb. olyan mintha minden erővel ragaszkodnának ahhoz, hogy én most jó vagyok, inkább benne vagyok az áldozat szerepben, de legalább jó vagyok, nem pedig olyan, mint a “tettes”! Ellenállunk annak, hogy belenézzünk a tettes által mutatott tükörbe!!!! Tagadás, ellenállás, elutasítás és a felelősség teljes áthárítása – ez mind benne tart az Önsajnálatban, abba, hogy együtt érezzünk és sorsközösséget vállaljunk az áldozat szereppel, az egykori áldozatokkal….
Ilyenkor a múltban, valamely előző életünkben mi voltunk az a “negatív” figura, aki valakivel szemben “tettes” volt, és ez az egész egy jóvátétel! Az áldozat szerephez és ezáltal az Önsajnálathoz való ragaszkodás rabságban és egyben távol tart attól, hogy megengedjük magunknak az Önérvényesítést, az Önmegvalósítást, a Sikert, és minden Csodát, amit az Élet tartogat számunkra! Mindezt akkor tudjuk befogadni, ha megbocsátunk a tettesnek, Önmagunknak és befogadjuk múltunk ezen részét! Amikor vállaljuk Önmagunkat, felelősségünket és elengedünk minden ítélkezést és elutasítást!!!
A fentieken túl az Önsajnálat álságos, hamis “ajándékai” lehetnek:
– több szeretet, figyelem, törődés és energia a külvilágból,
mely hosszú távon veszélyes játék lehet,
– hamis “biztonságérzet”, amelybe ragadva, kifogást találhatunk a fejlődés, a cselekvés halogatására.
Az Önsajnálat sokféleképpen nyilvánul meg, melyet ha őszinte vagy Magadhoz egyszerűen és gyorsan felismerheted és tudatosíthatod, mire tanít, mit mutat Neked!

Amint meglátod miben szolgált eddig, hálával tudsz búcsút mondani neki és teljesen Önmagaddá válni!

A Szívvel kezdődik minden

“A testmező egy információ-mintákkal telített energia mező. Testünk minden szerve a saját, specifikus mezejét hozza létre. Úgy tűnik azonban, hogy egy bizonyos szerv olyan szignifikáns mezőket generál, melyek az egész testet befolyásolják. A szív a rendszer uralkodója, a májnak, és valamennyi szervnek is vannak feladatai, de a szív felülírja mindegyiket.

Az energiagyógyászatban létezik egy elképzelés, amelyet „energia kardiológiának” neveznek. Ez azt állítja, hogy az összes jel, amelyet a szív állít elő, szabályozó jelentőséggel bír. A szív állandóan hangokat, nyomás-hullámokat, meleget, fényt, elektromos-, mágneses-, és elektromágneses jeleket bocsát ki. Testünk minden sejtje más-más időközönként fogja ezeket a különböző jeleket, mivel ezek változó sebességgel terjednek a keringési rendszerben. A szív generálja a legnagyobb ritmikus elektromagnetikus jelet a testben. Ha erre és a mágneses mezőre, mint vivő hullámra tekintünk, láthatjuk, hogy információval van modulálva. Tehát ez az információ vivő hulláma.

A testünkben folyó munka belátható módon érzelmi mintákkal van modulálva, például ha mérgesek, frusztráltak vagy ingerlékenyek vagyunk, a mágneses mezőre átvitt információ nagyon különbözik attól, mintha szeretetet, törődést vagy részvétet éreznénk. Felfedezték, hogy a szívnek különböző koherens vagy inkoherens ritmikus dobogási mintái vannak. Ezek a minták szorosan kapcsolódnak az érzelmeinkhez, és ahhoz, hogy hogyan érzünk. Ha a szív ritmikus dobogása sima és rendezett, azt koherens ritmusnak nevezzük. És ez a koherens ritmus hangolja be és szinkronizálja az agy ritmusát. Az idegrendszer, a test szervei és a mirigyek mind harmonikusan működnek együtt a szív koherens ritmusára.

A pozitív érzelmek, amikre hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy pozitívak: mint például szeretet, elismerés, törődés, megbocsátás, hála, mind igen különböző szív mintát eredményeznek, a negatív dolgokhoz képest, mint amikor dühösek, ingerültek vagyunk vagy aggódunk. Ezek mind olyan mintát hoznak létre, amit inkoherens ritmusnak vagy rendezetlen mintának nevezünk. Ezzel szemben pozitív érzéseink támadnak, amikor a naplementét csodáljuk, hogy milyen gyönyörű. Amikor a szívünk úgynevezett koherens ritmusban ver, akkor a szív szinusz-hullámszerű mintázatot küld az agynak.

Mi „szívkoherenciának” hívjuk, mert a kutatásokban azt találjuk, hogy a szívnek, ennek a szinkronizált, koherens, ritmikus minta szerint kell vernie ahhoz, hogy az agy és az idegrendszer átvegye és szinkronba hozza magát ezzel az erőteljes ritmussal.

Tehát a szívvel kezdődik minden.

Ha a pulzust érezzük, akkor tulajdonképpen azt a nyomáshullámot érezzük, amit a szív hozott létre, ez nem a vér áramlása, hanem a nyomás hullám. Tehát, minden alkalommal, amikor a szív ver egyet, akkor ez a nyomáshullám végigfut a testen és eljut az agyig. Ha ezt az agy szintjén vizsgáljuk, akkor ez a nyomáshullám szinkronizálja az összes neuront. Nagy bajban lenne az agyunk, ha nem lenne ez a szinkronizáló jel, ami teljes szinkronizáló hatással van ránk.

Ha valaki koherenciában van, gyakran érezheted, hogyan sugárzik belőle a szeretet, az együttérzés vagy a hála. A koherencia az az optimális fiziológiai állapot, amely a tanulás és a jó teljesítmény alapja, és amely a test természetes, regeneratív folyamatait táplálja.

A szívnek megvan a saját belső idegrendszere, amely tud érzékelni, érezni, emlékezni, és olyan információt állít elő, amely független az agytól.

Mindig úgy gondolunk a bejövő információ rendszerre, mintha az teljesen az agyban történne. Azonban kezdjük felfedezni, hogy először a szív kapja az információt, és csak aztán közvetíti tovább az agyba.

Tanulmányok kimutatták, hogy a szív gyorsabban válaszol a külső stimulációkra, mint az agy.

A legújabb tanulmányok szerint, amit úgy neveztek el, hogy „Az intuíció elektrofiziológiája”, a test képes jelezni, hogy valamilyen jövőbeli esemény fog bekövetkezni, ha az a jövőbeli esemény az alany számára érzelmileg jelentős és fontos. A résztvevőket olyan érzékelőkhöz kapcsolták, amelyek rögzítették az agy-hullám tevékenységüket, a szív-tevékenységüket, és a szív-agy egymásra hatásokat. Az alany egy számítógépnél ült és egy gombot kellett megnyomnia miközben a kutatók a fiziológiai adatokat rögzítették és 6-8 másodperccel később egy fotót mutattak neki. A fotók az érzelmi spektrum két ellentétes oldalának megfelelő képeket ábrázoltak. A résztvevőknek felkavaró képeket mutattak balesetek áldozatairól, támadó kígyókról vagy hasonlókról. A spektrum másik végéről, virágokról, naplementékről. A résztvevők véletlen sorrendben kapták ezeket a képeket. Ami a lényeg ebben a kísérletben, a számítógép nemcsak azt választotta ki, melyik kép következik, hanem azt is, hogy milyen típusú fényképet választ, mindezt azután, hogy az adatot már rögzítették. Így a kísérletben résztvevő alany és a kísérletet végző számára is teljesen lehetetlen volt, bármit is előre tudni arról, hogy mi lehet a következő fotó. Még maga a számítógép sem tudta.

Az eredmények meglepőek voltak, a test már azelőtt válaszolt, hogy a kép megjelent volna, mintha előre megjósolta volna, illetve azt is látták, hogy a szív volt az, amelyik elsőként válaszolt. A szív válasza nemcsak, hogy gyorsabb volt, de a jel, amit az agynak küldött, a kép érzelmi töltete szerint változott. A jeleket vizsgálva, amelyeket a szív küldözgetett az agyba, kutatók megállapították, hogy a szív szó-szoros értelemben különböző üzeneteket küldött az agyba, attól függően, hogy a soron következő kép, milyen lesz. Aztán látható volt az agy válasza, aztán a test válasza, amikor is tudatára ébred a dolognak.

Tehát ennek az intuitív információáramlásnak a sorrendje a következő: szív – agy – test.

Ezután van szükség a test válaszára, hogy tudatosan is felfogjuk a dolgot. Ezek a kísérletek arra világítanak rá, hogy meg kell változtatnunk az emberi test működésével kapcsolatos nézeteinket. Úgy tűnik, mintha a szív és az agy (egy kissé később) hozzáférne egy olyan információ mezőhöz, amely nem függ tértől és időtől. Ha kvantum holográfiáról vagy kvantum fizikáról beszélünk, akkor ez nem újdonság. De végre vannak módszereink arra, hogy megmutassuk, valóban létezik energetikai, illetve elektronikus rendszerünk, és hogy valójában ez az elsődleges, és valójában nincs kötve sem térhez, sem időhöz.

A szív egy olyan információ és intelligencia mezőhöz kapcsolódik, amely bár különbözik tőle, de kiegészíti az agy mezejét. Teljesen világos, hogy a szívben és az agyban található neuronok rövid-, és hosszú távú memóriával is rendelkeznek. Információt dolgoznak fel, mint egy működő agy.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a szív, az a központi szerv, amelyik a test-mezőbe nyomtatja az információt. A szív rengeteg idegszövettel rendelkezik. Úgy hiszik, hogy az idegszövet azért is van ott, hogy imprinterként, amolyan holografikus nyomtatóként működjön.

A test holografikus testmezejét a szív nyomáshullámai folyamatos információval látják el. A szíven belül hatalmas feszültség van. Ennek a feszültségnek a hatására a szív kamrán belüli nyomáshullámok képesek arra, hogy információt nyomtassanak. Ha a szív közvetíti vagy imprinteli az információt, akkor valahogyan a test sejtjeinek is fel kell tudniuk fogni ezt az információt.

Léteznek receptor fehérjék a sejt külső részén, melyek csupán azért vannak ott, hogy érzékeljék a környezetből származó információkat. Milyen napom van ma? Mi is történik odakint? Mit akar a test, mit csináljon ez a kis sejt ma? Léteznie kell a sejtek közötti kommunikációnak, de léteznie kell egy közös forrásnak is, kell, hogy legyen egy irányítórendszer, ami a testet vezérli.

Ez az irányítórendszer a testmezőn keresztül bocsátja ki az információt a testnek. De pontosan mi is ez az információ? Úgy vélik, hogy a test, egy anyagi és egyben energetikai, dinamikusan változó nyitott rendszer. Évente több mint egy tonna élelmiszert kell elfogyasztanunk, melynek nagyobbik része ki is ürül. Ez a rengeteg élelem valahogy mind a testbe kerül, amely innentől hosszú időn keresztül igen stabil marad. Gyakorlatilag felnőttként nem nagyon változunk vagy 40 éven keresztül. Az emberek rögtön felismernek, még 40 évvel később is, hiszen az alap testszerkezet nem változik, annak ellenére, hogy már kis idő elteltével sem marad egyetlen atom sem a testben, amely ne cserélődött volna ki, vagy ne távozott volna a szervezetből. Ez egy nagyon dinamikus rendszer, de én mégis ugyanaz maradok. Tehát ha nem az anyagi, és feltételezhetően nem is az energetikai rész az, ami stabil, akkor mi? Kell, hogy legyen egyfajta információs minta, ami ezt az egészet egyben tartja.”

 

Bennünk élő Nő – Bennünk élő Férfi

A bennem élő Férfi és a bennem élő Nő Együtt, Egyként működése:
Hetek óta ez az energetika jelenik meg a világomban, sorra kapok olyan eseteket ahol ez a téma, és én magam is sokat dolgoztam magamon rajta.
Csodálatos az a fejlődés, amit ebben a témában látok. Anno még úgy indultunk, hogy a párod a tükröd, tudatosítsd mit mutat Neked, mire tanít, mit kell akár egy fájdalmas helyzetből is felismerned.
Sokan azt az utat választották, hogy újabb és újabb “tükörre” váltanak, hátha abból más fog visszanézni rájuk. Ez persze hosszú távon nem éppen egy működőképes módszer világunk megváltoztatására, hiszen ha Te magad nem változol, attól, hogy lecseréled a “tükröt” ugyanazt fogja továbbra is mutatni, amit látnod kell magaddal kapcsolatosan, és még tisztábban még erőteljesebben! Ezért én inkább amellett tettem le a voksom, hogy dolgozz magadon, ami hidd el, meg fogja hozni a “tükörben” látott kép változását is!!! Önmunka, önmunka, önmunka!!!
A férfi és a nő közötti kapcsolat számos energetikát hordozhat magában, és ha eljutunk a hagyma héjának fejtegetése után (hatalmi harcok,-áldozat-tettes szerepek,- birtoklás,- ragaszkodás,-függőség elengedéséhez) a lényeghez, rádöbbenünk, hogy egyetlen út vezet a megoldáshoz:
A Befogadás és Elfogadás jelentőségének felismerése oly módon, hogy Nőként befogadom a bennem élő Férfit, Férfiként pedig befogadom a bennem élő Nőt!
Fontos, hogy elengedjük azt a nézetet, hogy ezeket a minőségeket kívülre helyezzük, tehát Nőként számomra a külvilágomban megjelenő Férfi pontosan azt az energetikát képviseli, amit a bennem élő Férfinak tulajdonítok, így ha a bennem élő Férfi mintát megváltoztatom, úgy a külvilágomban ezzel azonos rezgésű Férfi fog “működni”, és ha a bennem élő Férfiban (Férfi mintában) bízom, szeretem, tisztelem, értékelem és megengedem magamnak, hogy befogadjam és kapcsolódjam vele, úgy a külvilágomban is egy ilyen minőségű férfi-női kapcsolódás és Együtt működés fog megteremtődni!

Dénes Zsófia

Férfi és Női Istenségek Együttműködése

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Női Istenség és egy Férfi Istenség…
Mind a Férfi, mind a Női Istenség rendkívüli erőkkel és képességekkel rendelkeztek, melyek csodálatosan működhettek volna együtt, ők azonban mégis úgy “döntöttek”, hogy csakis egyikőjük lehet a “győztes”, az aki uralkodni fog, aki mellett a másik Istenség csakis alárendelt lehet. Mindketten abban a hitben voltak, hogy az Istenségükhöz tartozó Képességek, Tudás és Erő, csakis akkor tud kiteljesedni és érvényesülni, ha a másik Istenség elnyomásban van. Az egyediségük és különlegességük teljesen megbabonázta őket, a Siker csakis egyiküké lehet, hiszen ha mindenki sikeres, akkor az már nem is olyan egyedi, nem is olyan különleges! Mindketten magukat hitték a világos oldalnak, a Fénynek, és ezáltal, amikor “tükörbe” néztek és egymást látták, a másikban csak a sötétséget vélték felfedezni, hisz a világ két pólusú, így megjelent a másikban az a pólus, melyet oly nagy erőkkel próbáltak magukban elnyomni, megtagadni. Elkezdtek hát harcolni az igazukért, a saját Fényükért, létükért a “Sötétség” ellen. A hatalmi harc hozta az ítélkezést, a minősítést, a bosszút, a gonoszságot, a rosszindulatot, a hazugságot és a cselszövést, a dühöt, agressziót, haragot, gyűlölködést és ellenállást és végül a magányt. Hiszen addig fajult kettejük harca, míg mindketten szembesültek saját “Sötét oldalukkal”, hogy megtapasztalják, felismerjék és elfogadják a két pólus létezését azt, hogy Egyek vagyunk, “Fény és Sötétség”, “Jó és Rossz”, “Tűz és Víz”, “Hideg és Meleg”.
Férfi és Nő!!!
A történet akkor és ott szomorú véget ért, ahhoz, hogy érezzék az Érzések Csodáját, a Szeretetet Csodáját, Egymás és az Együtt Fontosságát az egyiküknek “meg kellett halnia”. A harc ugyanis addig fajult, hogy a Női Istenség a manipuláció, a hazugság és az érzéketlenség eszközével felszínre hozta a Férfi Istenség Sötét oldalát, aki dühében végzett a Női Istenséggel.
Akkor és ott a Szeretet felszínre hozása, tanulása áldozattal járt.

A Férfi Istenség a Női Istenség elvesztése után érezte az ő mérhetetlen Szeretetét a Nő iránt, annak fontosságát, létjogosultságát és azt a minőséget, amit a Női Minőség képvisel. Ekkor született meg a felismerés, hogy igenis van másik út!
Mindketten Sikeresek lehetünk Együtt, ha kapcsolódunk, ha tiszteljük, szeretjük és értékeljük egymást, ha egyenrangúként elfogadjuk egymás tudását, képességeit, erejét, és azt, hogy Egyek vagyunk!
És ami ezek működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges:
Az a Bizalom, hogy tudom milyen érzés, hogy biztonságos Nekem bíznom mind a bennem élő Férfiban Minőségben mind a bennem élő Női Minőségben, és szabadon megélhetem azokat!!!

Dénes Zsófia

Mindenki a Szívében hordja a Saját Világát

“Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
– Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
– Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
– Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
– Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
– Pontosan ilyenek e városnak a lakói is – válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
– Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
– Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
– Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
– Ilyenek ennek a városnak is a lakói, – válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
– Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
– Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az Emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk Bennük megtalálni.”

Azt kívánom…

“Azt kívánom Neked, hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik bele.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket, azért mert, ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani Neki, mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb, őszintén kimondani.
Kívánok Neked Türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Kívánok Neked Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra. Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, csak magunkat kínozzuk a gondolattal. Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.
Kívánom még Neked, hogy a szürke hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát, és a nagy célok építőkockáit.
Végül kívánok egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni, akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk.
Kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel. S nem utolsó sorban, kívánom, hogy azokkal tölthesd a napjaidat, akik szeretnek, és zárd a szívedbe ezt a Boldogságot!
Talán így lehetsz elégedett és boldog.”
Ismeretlen szerző

Ember is vagyok

Hiszem, hogy Ember is vagyok, Lélek is vagyok, Szellem is vagyok, érzésekkel:
Szeretettel, Örömmel, Nevetéssel, Boldogsággal, Együttérzéssel, Fájdalommal,
Félelmekkel és Kétségekkel,
Kacagással és Sírással,
Bizalommal, Kitartással, 
Erővel és Döntésekkel,
Hittel és Reménnyel,
Érzékenységgel és Indulatokkal,
Igen, Emberként élek egy két pólusú világban.
Ahol érzékelünk:
Fényt és Sötétséget,
Jót és Rosszat,
Kedvest és Gonoszt,
Életet és Halált,
Újrakezdést és Elmúlást,
Békét és Harcot,
Megbocsátást és Haragot,
Elfogadást és Elutasítást,
Meleget és Hideget,
Nyarat és Telet,
Igent és Nemet.

És ha azt gondolod a fentiek közül ahhoz, hogy Igaz Ember légy csakis az egyik pólust kell, hogy megéld, akkor tévúton jársz!
Hiszen ez maga a Világ, így kerek, így teljes, ez maga az Élet!
Szeretek élni, hiszem, hogy mindennek meg van a maga létjogosultsága,
Hiszek az Őszinteségben,
És Hiszek az Igazságban!
Hiszem, hogy ha Szívem Szavát követem az mindig tudja, hogy mi jó nekem!
Hiszek Magamban,
Hiszek a Megérzéseimben,
Hiszek a Múltamban, a Jelenemben és a Jövőmben!

Hiszem, hogy az az Ember válik hiteles Mesterré/Tanítóvá, aki abban tud példát vagy utat mutatni a többi Ember számára, hogyan lehetséges Önmagunkhoz hűen élni ebben a két pólusú világban!
Megélni és elfogadni mindkét pólust és benne Önmagad!
Hiszem, hogy a “gyógyítással” kapcsolatos életfeladatok felvállalása, vagy az, hogy valaki bármely módszer “Mesterévé, Tanítójává” válik egyáltalán nem azt jelenti, hogy megszűnne Emberként létezni!!!
Amíg itt vagyok igenis Ember is vagyok, érzésekkel, döntésekkel, és aki ismer hozzám hűen: Őszinteségemmel!

Dénes Zsófia

Otthon

“Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű elemi érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az Otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (…) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”❤️

Gyökércsakra – Muladhara chakra

❤️ “Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg!”
Ahogy az anya méhe megteremti az alapvető feltételeket az embrió növekedéséhez, úgy a Gyökércsakra adja spirituális fejlődésünk alapját és kiindulási pontját. Ez az alap, amelyről a csakrák létráján felfelé indulunk, a gyökér, amelyből spirituális fejlődésünkhöz szükséges táplálékot felvesszük. Ezért, és mert ez a gerincoszlop legmélyebb pontja a farkcsont alatt, Gyökércsakrának hívjuk.
Mindenki megcsodálja a növények levelét és virágját, azonban alig akad, aki odafigyelne a gyökérre, amely a föld sötétjében rejtőzik. Pedig épp a gyökerek alkotják a vegetáció alapját. A gyökérből felvett táplálékból a csíra megkapja azt az erőt, amellyel áthatolhat a sötét termőföldrétegen; a Nap felé törekedve szirmot bont, majd gyümölcsöt és magot hozhat. Ha kibontakoztatjuk a gyökércsakrában rejlő lehetőségeket, eljutunk a tudás Fényéhez és elnyerjük az Önmegvalósítás gyümölcsét.❤️
A Muladhara csakrában szunnyadnak előző életeink karmái, amelyek mostani létezésünk boldogságát és boldogtalanságát alakítják. Minden tettünkkel egy magot vetünk ebbe a csakrába, amely előbb vagy utóbb felszínre tör, a Fény felé törekszik. Ezek a magok határozzák meg sorsunkat. Minden életünkben számtalan magot vetünk el, melyek aztán növekedésnek indulnak és szaporodnak. ❤️
A Gyökércsakra a tudattalan székhelye. Olyan, mint egy lelakatolt, sötét pince, melynek rejtett tartalmáról csak homályos sejtéseink vannak.
Talán drágaköveket találnánk ott, talán mérges skorpiókat, kígyókat. Amíg a kígyó alszik, vagyis tudattalan állapotban van, békésnek és ártalmatlannak látszik, ébren azonban rendkívül ijesztő és veszélyes lehet. Amikor a Gyökércsakra aktivizàlódik, felszínre törhetnek, és alaposan megdöbbenthetnek bennünket olyan tulajdonságok, melyek létezését nem is sejtettük, mint pl.: pusztító harag, mindent felemésztő szenvedély, mértéktelen vágy, vagy mélyen gyökerező gyűlölet. Másrészt azonban olyan csodálatos érzéseket is megtapasztalhatunk , mint felszabadulás, öröm, harmónia.
Ahhoz azonban, hogy elérjük a felszabadulást, az Önmegvalósítást, mindazt napfényre kell hoznunk, amit létezésünk kezdetétől magunkkal cipelünk! A további szellemi fejlődés csak akkor lehetséges, ha minden felgyülemlett dolgot feldolgoztunk és megtisztítottunk, s ezzel az összes múltbéli akadályt is leküzdöttük. Csak amikor végre tisztán látunk, akkor lehetünk képesek arra, hogy felismerjük azt, amely az Önmegvalósításhoz vezet!
Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg!!!

Életünk során időről időre adódnak olyan alkalmak, ahol és amikor dönthetünk afelől, hogy feldolgozzuk-e tudatalattink tartalmait, vagy továbbra is sorsunk kerekének foglyai maradunk. Amennyiben igent mondasz a tudatalatti tartalmak feldolgozására, megkapod a segítséget hozzá (lásd.: Családállítás, ThetaHealing, jóga)!❤️
Majd a Bennünk szunnyadó Erők tudatos szintre emelkedése által az ébredés folyamata elkezdődik…. ❤️

“A Muladhara csakra mantrája a Lam, a spirituális ébredés hangja. Feloldja a feszültségeket, illetve a csakra blokkjait és aktivizálja energiáját. Így az ébredés folyamata – a bennünk szunnyadó erők tudatos szintre emelkedése – elkezdődik. Szép és gyógyító felismerések, boldogító pillanatok bukkannak fel a múltból, amelyek erőt és inspirációt adnak további utunkhoz. Mindemellett azonban fájdalmas érzéseket is megélhetünk a gyökércsakrában. Mélyen, tudatunkba épült, rejtett sebek és csalódások törhetnek fel, hogy végre meg lehessen gyógyítani őket, fel lehessen oldani őket.❤️
A csalódás nem feltétlenül negatív dolog. Átmenetet jelent, fejlődési lépést, tanítást. Az élet minden tanulási feladatát egy hamis elképzelésnek, csal-ódásnak a kijavítása követi. Ez a csakra úgyszólván csordultig tele lehet fájdalmas csalódásokkal. Ha azonban a szerencsétlenségeket bölcsen dolgozzuk fel, értékes tapasztalatokká és fejlődési lehetőségekké alakulnak át. Amíg csak élünk, konfrontálódhatunk problémákkal. A tudatlan ember ezeket csapásként és nehézségként éli meg, a bölcs ezzel szemben értékes tapasztalatszerzésként értékeli. Ha tanulunk belőlük és elkezdünk önmagunkon dolgozni, előrébb lépünk szellemi fejlődésünkben.❤️ 
Ha ezt nem tesszük meg, megragadunk a szenvedésben és a fájdalmas leckék újra és újra megismétlődnek. Minél tisztábban látunk, annál tudatosábbá válunk saját gyengeségeinket illetően is. Az önmagunknak tett szemrehányások és a kisebbségi érzés azonban nem visznek előre, hanem csupán energiánkat rabolják el. Ha tanulunk hibáinkból és a Teremtőbe vetett bizalommal haladunk utunkon, megerősödünk, s így a későbbiekben egyre könnyebben tudunk megbirkózni belső tapasztalatainkkal. Fontos, hogy megszabaduljunk mindazoktól a rögzült “gondolkodási programoktól”, amelyek akadályozólag és károsan hatnak, ehelyett pozitív és támogató gondolkodásmódot fejlesszünk ki, illetve ápoljunk!
A bölcsesség nem önmagától fejlődik ki, ehhez állhatatos, tudatos törekvésre van szükség, hogy ezáltal a gondolatokat megtisztítsuk és a cselekedeteket jóra fordítsuk.
❤️A Gyökércsakrához tartozó érzékelés a Szaglás. A csakra felébredése együtt járhat az érzékszervek működésének finomodásával, különösen a szagló,- és hallóérzék finomodhat ki annyira, hogy akár mások számára észrevehetetlen szagokat és hangokat is képesek vagyunk érzékelni.
❤️A Gyökércsakrához rendelt szín a Vörös. A vörös szín tetterőt és vitalitást jelent. Erős és sűrű energia jelenlétét jelzi és a földhöz szokás rendelni. Létezésünk a földben gyökeredzik, ezért a ❤️Gyökércsakrához rendelt elem a Föld. A Föld a mi Anyánk. Elemeiből áll össze testünk, a föld tart fenn és táplál Bennünket. Legyünk mindig hálásak az Anyaföldnek és fejezzük ki tiszteletünket azzal, hogy mindig védelmezzük és gondozzuk. A mi feladatunk, hogy együttérzést és szeretetet tanúsítsunk a Természet és minden Élőlény iránt.
❤️A Muladhara csakra az Anya, aki táplál és felnevel Bennünket. Ez szunnyadó bölcsességünk székhelye, ez a Bennünk rejlő szellemi erő és képesség tárháza.”
❤️Helye a testben: a gerincoszlop alsó végénél, a farkcsont alatt
❤️Anya, erő, táplálék, biztonság, védelem
❤️Tudattalan, korábbi életek karmáinak székhelye, Sors
❤️Pozitív aspektusok: kreativitás, bennünk rejlő képességek felébresztése
❤️Negatív aspektusok: tudattalanság, tudatlanság
❤️Fizikai sík
❤️Egó, büszkeség
❤️Bolygó: Mars
❤️Érzelem: Szenvedély
❤️Érzet: Lustaság
❤️Szerv: Végbél
❤️Kiválasztás, vizelet, ivarmirigyek
❤️Testrész: Csont
❤️Íz: Keserű
❤️Ónix, Ólom, Kalcium

Forrás: “Az emberben rejlő erők”